Vannak emberek, akik úgy hatnak ránk, mint a drog. Felemelnek, mámort, szenvedélyt, gyönyört adnak, majd mikor vége az eufóriának letargiába esel. Újból, és újból vágysz arra az élményre, amit okozott. Egy nézés, egy érintés, egy csók beleragad a képzeletedbe. Nem tudsz leállni. Nem tudsz leszokni. Akarod. Sokszor. Akarod, hogy újra vadul neked essen, hozzávágjon a bejárati ajtódhoz, tépje a hajadat. A féktelen vágy a mélybe taszít, rombolja a környezetünket. Ez a fajta viszony mérgező, de egyszerre édes. Mikor tart a hatás, nem látod, hogy mennyire marcangolja szét az életedet. Kiszállni nehezen tudsz, újból és újra visszaesel. Függő lettél. Nem bírsz ellenállni, a rabja vagy. Rabja vagy annak az élménynek, érzésnek, testi örömnek, amit ad. Sokszor az eszed összekeveri a szerelemmel, a hamis érzések indulnak el, ami vad lángolásba csap át. De mivel ez nem szerelem eljön a mélypont, a józanodás, a leszokás és újra ragasztgathatod össze életed darabjait.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: