Vannak emberek, akik lemondtak az életükről. Néhány hónapja beszélgettem egy olyan lánnyal, aki pontosan tudja, hogy közel 10 éve csalja őt a párja. Közel 10 éve vannak együtt. Még hiszi, hogy a helyzet változhat, több szerető után a férfi nem keres mást.
A lány elmondta, hogy a sok sérelem miatt, ő már nem szereti a párját, de a gyerek miatt nem akar szakítani. Tudja, hogy őt sem hagyják el, mert “jó dolga” van a férfinek. Amúgy is egy gyenge természet. Nincs mersze lépni.
Kérdem, hogy hogyan lehet valakinek jó dolga, ha nem szeretik, tüskék vannak és szex is csak akkor van, ha a nő éppen megkegyelmez.
Megjátszani a boldog családot egy életen át nagyon kemény dolog.
Az évek pedig telnek. Nem boldogsággal, hanem bizonytalansággal.
A lány folyton gyanakszik, résen van, potenciális szeretőket hárít el, és elhiszi, hogy egyszer a párja megváltozik.
Nem fog, mivel nem boldog. A férfinek is van lelke. Igénye van a szeretetre, a jó szexre, a szenvedélyre, a boldogságra.
A családapa szerep életének egy szeletét tesz ki. Pillanatokra, napokra, estékre boldog.
Az ideje többi részében dilemmázik, kételyek gyötrik, és olykor találkozik valakivel és felcsillan a remény, hogy lehet jobb is. Majd, újra lemond a boldog életről.
Téves elképzelés, hogy a férfinak csak meleg vacsorára, sörre és némi szexre van szüksége egy kapcsolatban. Szeretetre is.
A mérgező, pusztító, lélekölő kapcsolatok iskolapéldája a fent említett viszony. Senki sem boldog, csak az idejüket vesztegetik.
Itt három ember szenved: a férfi, a nő és a gyermek!
A férfi frusztrált, a nő lábtörlő, a gyerek pedig magát fogja hibáztatni a szülei boldogtalansága miatt.
A nő egyszerre áldozat, önző és önfeláldozó. Ördögi kör.
Vajon megússzák-e sérülések nélkül?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: