A fájdalom soha nem múlik el, csak megtanulsz vele élni.
Tompul, enyhül, már nem zokogsz magzatpózban minden éjjel a nappalid szőnyegén, nem sírsz a zuhany alatt.
A fájdalom a lényeddé válik, ott van.
Az évek során gyűjtögeted a kisebb-nagyobb köveket a szívedre, a hátadon, a vállaidra nehezednek a csomagok. Idővel, ha jól dolgozol magadon, újra tudsz szeretni és szeretetet befogadni, akkor lekerülnek a kövek, terhek, csomagok. A hegek örökre ott maradnak.
De megtanultál vele élni.