Adni, adni és csak adni…

Adni jó, de.. miért csak mindig én? 

Sokszor esünk abba a hiába, hogy túl sokat adunk egy olyan személynek, aki nem érdemli meg a szeretetünket, a gondoskodásunkat.
Lelkünket gyilkoljuk, időnket raboljuk egy olyan személlyel, aki nem ismeri fel azt, hogy mennyire jó dolga van, mennyire kivételezett helyzetben van.
Mennyi energiát, szeretetet, figyelmet és kedvességet kap.
Nagyon nehéz nemet mondani, tovább lépni. De magunk érdekében, ki kell mondani, hogy NEM! Ennyi volt és ne tovább. Nem adok többet!
Ha adsz, csak az ő önbizalmát növeled, az ő egoját táplálod. Egy idő után azt hiszi, hogy ez jár.
A másik akkor fogja felismerni, hogy mennyit is adtál neki, mikor már nem adod. Más sem adja meg neki.
Akkor már kellene neki, de TE már nem adsz többet.

Szeretettel: Nagy Orsi