Leírhatatlan az a szeretet, amit irántad érzek. Ez egy mélyről jövő ősi el nem múló érzés, egy örök kapcsolódás. Lelki szövetség. Tíz éve még nem mertem kimondani az érzéseimet, nem is sejtettem, hogy meddig tart ez a fellángolás. Most már tudom, hogy ez nem fellángolás. Nem egy hirtelen felrobbanó szenvedély. Ez szerelem volt, ami mély szeretetté változott az évek során.
Nem követelőzőm, csak kérek. Kérem, azt a nyugalmat, amit csak te tudsz adni. Kérem, azt a szeretetteljes ölelést, amely gyógyítja a sebeimet, amely visszaadja a szeretetbe vetett hitemet. Kérem, azokat az órákat, amikor mosolyod elfelejteti az összes gondjaimat. Kérem, hogy maradj az életemben szeretettel, barátságban.
Ezzel szemben nem kérem, hogy add fel az életedet, nem kérem, hogy minden percben velem legyél, nem kérek többet, mint amit a körülmények megengednek.
Itt már nem szerelemről, szerelmes éjszakákról van szó, csak szeretetről. Olyan szeretetről, amely kibírta a sérelmeket, a megaláztatásokat, a vitákat, a bosszút, a gyűlöletet és a hét évig tartó távolságot.
Senkire se tudok úgy hallgatni, mint rád. Nem érzek késztetést a vitára, az ellenállásra, a kötekedésre. Elfogadom, amit mondasz. Elfogadom a döntéseidet. Nem azért, mert feladtam önmagamat, egyszerűen magából adódóan értelek. A Te szemeddel látom a világot. Nem ellened vagyok, hanem veled. Nem bántani szeretnélek, hanem megóvni. Nem fájdalmat szeretnék okozni, hanem örömöt adni.
Csodálatos lélekkapcsolódás, elvárások, feltételek, félelmek és negatív érzések nélkül. Csak néhány órányi boldogság, amit a puszta jelenléted ad. A korábban megvívott harcok, vívódások, veszekedések most értek be. Idő kell ahhoz, hogy az ember felismerje, hogy mi az, ami összetartozik, és ami lélekben sosem szakad el. Lehet erőszakkal távolságot tartani, nem találkozni, nem beszélni… de ennek ára van, túl nagy ára. Az elfojtásokkal csak magunkat betegítettük meg, valaki hiányához hozzá lehet szokni, elfogadni, de az a pici mozaik darabka mindig űrt fog hagyni, ahogy hagyott is.
Az utóbbi tíz évben bebizonyosodott, hogy az elengedés nem mindig hozza magával a boldogságot. Ami jó azt nem kell elengedni. Pont ellenkezőleg, meg kell becsülni, mert ilyen lélekszövetség ezerévente akad az ember életében.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: