Azt vettem észre az elmúlt években, hogy sokan élnek megalkuvásban, beletörődésben. Azt gondolják nem lesz jobb, ennyi jutott vagy éppen anyagi megfontolásból beletörődnek az életükbe.
Vannak reménytelen helyzetek, kilátástalan, megvalósíthatatlan jövőkép. Nagyon sokan elfogadják az életüket. Elfogadás nélkül, nincs boldogság. Vannak helyzetek, amit el kell fogadni, hogy a legjobbat hozzuk ki belőle. Régi sérelmekkel, korábbról hozott láncokkal nem lehet élni. Tudni kell hálát adni azért, ami éppen van. Értékelni azt a kicsit, amit éppen jutott. Ha mindig csak a nagy „beteljesülés” okoz boldogságot, akkor nagyon kevesen lesznek boldogok. Ezzel szemben fel kell ismerni, ami rossz, ami nem épít, ami visszahúz, ami rombolja az életünket, az önbizalmunkat és szétfeszíti a lelkünket. Attól meg kell szabadulni, még ha nehéz is. Ahol nincs szeretet, törődés, csak a magánytól való félelem, vagy az anyagi érdekek vannak… lépni kell. Ne hidd azt, hogy van időd ..
Divatos szó az elengedés. De nem minden esetben a legjobb megoldás. Sokszor az „elengedés” gyakorlása közben erőszakoljuk meg a lelkünket. Egyet tudj! Amit magadba elnyomsz, szándékosan kizársz még ott van. Lehet, hogy a körülmények nem ideálisak, de a legrosszabb amit tehetünk, ha kierőszakoljuk az „elengedést”… az elengedés nem szinonimája az” erőszakold meg magad”, „nyomd el magadban”! Fel kell ismerni magadban, hogy mi okoz örömöt, mi okoz fájdalmat, mire van szükséged. Ami jó, azt nem kell elengedni. Inkább megoldást kell találni, ha nem akarod a lelked után, a tested is megbetegíteni.
Nekem a lélektársam nem lehet a párom. Küzdöttem ellene, hogy ő lélektársam. Azt mondogattam, hogy nem lehet ő, mert ha ő, sose leszek boldog, mert lekéstünk egymásról, nem ideálisak a körülmények. Erőszakkal szétváltunk, majd mindketten megbetegedtünk. Nem kell azokat az embereket elengedni, akik örömöt hoznak az életedbe, csak azért mert másnak sérti az érdekeit, vagy nem éppen a társadalmi erkölcsös elvárásoknak élsz. TE ÉLETED, ne hagyd, hogy mások elvárásai befolyásolják. Attól, hogy valaki nem a párod, nem a szerelmed még okozhat sok boldog percet, mert sok esetben egy-egy személy, egy-egy pillanat, egy-egy kedves szó, vagy egy-egy meleg ölelés okoz boldogságot. Amit a lélektársadtól ugyanúgy megkaphatsz, csak meg kell találni a helyét az életedben.
Minden olyan embernek juthat hely a szívedben, aki örömet okoz. Nem kell egyetlen emberbe belevetíteni mindent. Egy gombóc fagyi is adhat örömet, vagy egy beszélgetős este a legjobb barátoddal. Minden örömforrásnak helye van az életedben.
Nem kell örökösen az állandó boldogság után futni, hogy én megmutatom, hogy én boldog leszek. Attól, hogy elnyomsz magadban minden érzést, majd görcsösen keresel egy társat, akire rásütöd, hogy ő jó lesz mostantól, nekem is párkacsolatos, boldog szelfim a Facebookon, attól nem leszel boldog. Csak látszatban.
Boldog életet szeretnél, vagy irigyeket?
Ne dőlj be a Facebook boldogságnak, azt mikor egyedül sír a párnák között, azt senki sem teszi ki, vagy csak a legbátrabbak, akik a tökéletes Facebook világban ki meri állítani, hogy „nem vagyok jól”! Sokan inkább gyáva módon a hazug családi fotóik mögé bújva, láttatják a „tökéletes” életüket. Sokszor azt gondolom, inkább egyedül élek, minthogy hazugságot posztoljak az oldalamra. Magadban keresd a boldogságot, ne egy másik embertől akard kierőszakolni!
Sodródni kell az élettel, engedni kell, ami menni akar, és fogadni, ami jön. Legyél nyitott és merj élni. Fogadd el azt, amin nem tudsz változtatni, de soha ne törődj bele abba, ami szenvedést okoz. Keresd a kiskapukat, és tedd azt, ami örömet okoz.
Szeresd magadat, szeretettel és kedvességgel fordulj mások felé, és fogadd a visszaáramló szeretetenergiákat. Legyél magaddal őszinte, ne bújj el álarcok mögé, ne építs falakat.
Szeretettel: Nagy Orsi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: