Feladni könnyebb, mint megpróbálni. Menekülni könnyebb, mint beleállni a helyzetbe. Hallgatni könnyebb, mint őszintén beszélgetni.
Ott van előtted a boldogság, a szeretet. De Te toporogsz egy ajtóban, belépjek, ne lépjek. Csukjam magam mögött a többi ajtót, vagy lépjek vissza a biztonságos zárt szobába. A legtöbb ember visszafordul, mert komfortos, megszokott és látszólag biztonságos. A börtön is az, sőt még rácsokkal is védve van, oda nem léphet be senki más.
Nyilván a megszokott börtön is jobb választásnak tűnik, mint kilépni a szabad levegőre. Ha előre lépsz és kitárod a szíved, beengeded a szeretetet, meg van rá az esély, hogy csalódsz. Fájni fog. Nem kicsit, újból beledögölhetsz. Újból a fürdőszoba padlóján találod magad magzatpózban, és azt kérdezed magadtól, hogy ezt már hogyan éljem megint túl. De ha jó irányba lépsz, felismered, hogy ki az, aki valójában szeret, ki az, aki nem bántana, ki az, aki a boldogságodat akarja, akkor nem esik bajod.
Boldog leszel.
Mennyi férfit láttam elesni gyávaságból. Önként, félelemből bezárták magukat örökre a boldogtalanság börtönébe. Gondolják, ugyan az a nő nem szeret, de biztosan mellettem van. A másik szeret, de ha lépek felé, vajon meddig fog szeretni?? Teszik fel maguknak a kérdést, majd a kétség, a gyengeség, a gyávaság, a félelem visszafordítja őket. Pedig ezerszer leírtam, annál jobb nő nem létezik, amelyik szeret téged. Elnézi, az összes hibádat, nem foglalkozik az évek alatt növesztett pocakoddal. Hidd el, hogy nem hagy el, és azon lesz, hogy boldoggá tegyen. De neked ő nem kell, mert a másik izgalmasabb, nem hódolt be. De nem ám, hanem felfal élve. Észre sem veszed! Leszívja az energiádat, ahelyett, hogy adna, kihasználja a Te vadászösztönödet, játszik veled. Ő tényleg el fog hagyni, ha nem, akkor az örök játékszere leszel. Csak gondolkozol, hogy miért nem vagy boldog!
Azért, mert azt a nőt, aki tényleg szeretett ellökted magadtól! Esélyt sem adtál a boldogságotoknak, majd hagytad, hogy elvigye más.
Elviszi más, a Te boldogságodat!