Ne hagyjátok, hogy a múlt visszasétáljon az életetekbe. Hamis reményeket és érzelmeket ad. Közben észre se veszed, hogy mi a fontos, ki az aki a jelenedben van. Bántod magad, bántod őt. A múltad pedig csak nevet rajtad. Játszik veled.
Szerettem a múltban élni. Szerettem azt a boldogságot, amit egykor adott.
Újra átéltem azokat a boldog pillanatokat, amiket korábban.
De csak illúzió volt. Nem működött és nem működhetett, mert az ÉN utam már más volt.
Saját magam gördítettem akadályt a jövőm elé. Mert még csak egy pici boldogságot akartam, mert én ugye sose fogom megengedni magamnak többet azt, hogy érezzek és szeressek.
Csak egy utolsó csepp boldogságot akartam.
Aminek vége, annak vége. Elment. Soha ne engedd visszaszivárogni azt az embert, aki képes volt hónapokra, évekre magadra hagyni.
Teljesen mindegy, hogy miért tette. Lehet, hogy teljes szívével szeret, de mégis magadra hagyott, mert gyáva volt.
Erre nincs bocsánat. Ha van is, megbocsájtunk és elsétálunk.
Felismeri a hibánkat sosem késő. Változtatni sem.
Szeretni pedig nem szégyen, nem ciki.
Az a szégyen, ha már nem is akarsz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: