1.0Lelki/Társhttps://lelkitars.cafeblog.huOnlanykahttps://lelkitars.cafeblog.hu/author/onlanyka/<p><em><strong>Ne hagyjátok, hogy a múlt visszasétáljon az életetekbe. Hamis reményeket és érzelmeket ad. Közben észre se veszed, hogy mi a fontos, ki az aki a jelenedben van. Bántod magad, bántod őt. A múltad pedig csak nevet rajtad. Játszik veled.</strong> </em></p> <p><img class="alignnone wp-image-75" src="https://lelkitars.cafeblog.hu/files/2017/06/12149157864412-300x200.jpg" alt="" width="569" height="379" /><br /> <em><strong>Szerettem a múltban élni. Szerettem azt a boldogságot, amit egykor adott. </strong></em><br /><em><strong> Újra átéltem azokat a boldog pillanatokat, amiket korábban. </strong></em><br /><em><strong> De csak illúzió volt. Nem működött és nem működhetett, mert az ÉN utam már más volt. </strong></em><br /><em><strong> Saját magam gördítette</strong><span class="text_exposed_show"><strong>m akadályt a jövőm elé. Mert még csak egy pici boldogságot akartam, mert én ugye sose fogom megengedni magamnak többet azt, hogy érezzek és szeressek. </strong><br /><strong> Csak egy utolsó csepp boldogságot akartam. </strong><br /><strong> Aminek vége, annak vége. Elment. Soha ne engedd visszaszivárogni azt az embert, aki képes volt hónapokra, évekre magadra hagyni. </strong><br /><strong> Teljesen mindegy, hogy miért tette. Lehet, hogy teljes szívével szeret, de mégis magadra hagyott, mert gyáva volt. </strong><br /><strong> Erre nincs bocsánat. Ha van is, megbocsájtunk és elsétálunk.</strong><br /><strong> Felismeri a hibánkat sosem késő. Változtatni sem. </strong><br /><strong> Szeretni pedig nem szégyen, nem ciki. </strong><br /><strong> Az a szégyen, ha már nem is akarsz.</strong> </span></em></p>rich